2010. október 27., szerda
A lovad voltam
Az első pillanattól szerettelek
És tudom, hogy
Te is így éreztél
Mikor ugrottunk
teljesen eggyé váltunk
Én mindig
figyeltem rád
Minden apró
rezdülésedre
készenlétben álltam
Ha kértél valamit,
én megcsináltam
Mikor végeztünk egy-
egy fárasztó edzéssel
Megdicsértél,
megtisztogatták és azt
mondtad büszke vagy rám
És én örültem..
örültem, hogy boldog
vagy miattam
Kicsaptál a legelőre,
megálltál a szélénél és
engem néztél
Én visszanéztem rád
Volt hogy letisztítottál
és bebogyóztad a
sörényem
Versenyre mentünk.....
Te és én
A sok gyakorlás
meghozta gyümölcsét..
A tisztelet körben
vágtáztunk elsőként
Tudtuk, képesek
vagyunk többre is
Elkezdtünk magasabb
akadályokat átugrani
Nagyon örültem
hogy sikerült...
Elfelejtkeztem
magamról és rólad is
Csak a következő kék
szalag járt a fejemben
És akkor bakoltam...
annyira boldog voltam
te nem készültél
erre fel és leestél
Nagyon rosszul éreztem
magam
Az én hibám volt
Napokig álltam a legelőn
és Te nem jöttél
Majd megláttam egy
kamiont közeledni
Megfogtak és
felvezettek a rámpán
Én mint jól viselkedő ló
felmentem, pedig éreztem
hogy ez nem jó hely
Reméltem, hogy
látsz és értem jössz
De nem jöttél
És engem elvittek
Szerettem volna
visszamenni, de nem
tudtam
Sok, idegen lóval
voltam összezárva
Mindannyian
féltünk...
Sok ló nagyon rossz
állapotban volt
Ki akartam innen jutni
és újra veled lenni
De egy folyosóra
tereltek
Tudtam, innen már nem
fogok kikerülni soha
többet
Mégis boldog voltam,
hogy megismerhettelek
és veled lehettem
Hogy együtt
vágtázhattunk és
ugorhattunk
Hogy sokszor szerezhetünk
kupákat és utána együtt
voltunk az istállóban
Mindannak ellenére amit
tettél...
egy apró hibám miatt
BOCSÁNATOT KÉREK!!
És Köszönök Mindent!!
Nem figyeltem a körülöttem
lévő dolgokra és hirtelen egy
éles ütést éreztem a fejemben
Utolsó gondolatom az volt
Hogy még mindig, tiszta
szívemből SZERETLEK!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése